 |
"Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük... Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott." A 33. zsoltárban olvashatjuk ezeket a sorokat. Milyen tömör, egyértelmű és határozott válasz ez arra a gyakran felmerülő kérdésre, hogy honnan származunk mi emberek és honnan származik a bennünket körülvevő világ. |
Nagyon sok ember számára azonban nem kielégítő ez a magyarázat, mivel nem tartják „elég tudományos"-nak. Ezért az emberek, a Prédikátor könyvének szavaival élve "kerestek sok kigondolást".
Az egyik legnépszerűbb ilyen elmélet a fejlődéselmélet, idegen szóval az evolúció. E szerint az elmélet szerint a világ mai állapota évmilliók alatt, véletlenül bekövetkező változások sorozata által alakult ki.
Talán hihető lehet ez az elmélet azok számára, akik nem hisznek Isten létezésében, azonban a hívő ember hiányolja ebből az elméletből Isten szerepét. Ezért hamarosan létrejött e két elmélet fúziója, az ún. teista evolúció elmélete, mely szerint a világ és benne az ember fejlődés útján jött létre, ezt a fejlődést azonban Isten irányította.
Első hallásra talán nagyon logikusnak tűnik ez az elmélet, azonban ha alaposan átgondoljuk, akkor nagyon sok ellentmondást fedezhetünk fel benne. Nézzünk meg ezek közül néhányat!
Az Istenben hívő ember számára a Biblia jelenti azt a forrást amelyből Isten a legpontosabban megismerhető. Amíg azonban az evolúciós elmélet szerint a világ egy nagyon hosszú időszak alatt alakult ki, addig a Biblia arról tudósít bennünket, hogy "ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott" A teremtésről szóló beszámoló szerint Isten hat nap alatt alkotta meg az embert és környezetét. Nem évmilliók alatt. Elfogadjuk-e azt, hogy a Biblia Isten szava, elfogadjuk-e azt, amit önmagáról állít a Biblia, mely szerint "A teljes írás Istentől ihletett"?
Érdemes elgondolkoznunk ezzel összefüggésben a következőkön is: A Biblia egyik legismertebb része a tízparancsolat. Mi, keresztény emberek tudjuk, hogy tiszteletben kell tartani szüleinket, mert az ötödik parancsolat azt mondja, hogy "Tiszteld atyádat és anyádat!". Tudjuk, hogy nem helyes kioltani egy másik ember életét, mert a hatodik parancsolat azt mondja, hogy "Ne ölj!". Tudjuk, hogy nem helyes házastársunkon kívül mással kapcsolatot létesítenünk, mert a hetedik parancsolat azt mondja, hogy "Ne törj házasságot!". Tudjuk, hogy nem helyes eltulajdonítani azt, ami a másé, mert a nyolcadik parancsolat azt mondja, hogy "Ne lopj!". De vajon emlékezünk-e a negyedik parancsolatra is? Mert a negyedik parancsolat azt mondja, hogy "Megemlékezzél a szombatnapról... Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja!" Ehhez a parancsolathoz pedig Isten a következő indoklást fűzi: "Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt." Elfogadjuk-e tehát azt, ami a negyedik parancsolatban olvasható, hogy a Föld és minden ami rajta van, az nem évmilliók alatt alakult ki, hanem Isten hat nap alatt teremtette. Ha pedig ezt nem fogadjuk el, miért fogadjuk el a negyediken kívül a többi parancsolatot?
Ma az ember csodálatos dolgokra képes. Felmegy az űrbe, néhány óra alatt megkerüli a Földet, kiemeli az emberből a szívet, belehelyez egy másikat és az tovább él, erkölcsi, politikai, gazdasági döntéseket hoz, hosszú és rövidtávú terveket készít, hogy csak egy néhányat emeljek ki a sok csodás dolog közül. Az evolúciós elmélet szerint ez a csodálatra méltó ember az állatvilágból fejlődött ki. A Biblia ezzel szemben azt mondja, hogy a bölcs döntéseket hozó, terveket készítő Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Vajon melyik hihetőbb számunkra, kihez hasonlítunk jobban? Az állatkertben hintázó majomhoz, vagy a bölcs Istenhez?
Nagyon nehéz elfogadnunk azt az elméletet, mely szerint Isten irányítása alatt ment végbe az evolúció, mivel az evolúció egyik alaptörvénye szöges ellentétben áll Istennek a Bibliából megismerhető tulajdonságaival. Az evolúciós elmélet szerint a fejlődés során csak azok az egyedek maradhattak fenn amelyek a legerősebbek voltak, amelyek el tudták nyomni a gyengébbeket. A gyengébbeknek, a betegeknek pedig könyörtelenül meg kellett semmisülniük, el kellett pusztulniuk. Irányíthatott-e egy ilyen folyamatot az az Isten, aki egyszülött fiát küldte el azért, hogy itt a földön olyan munkát végezzen, amit Jézus a következő szavakkal foglalt össze: "Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,".
A Bibliából nem úgy ismerhetjük meg Istent, mint aki eltörli a föld színéről a gyengéket, betegeket, hanem mint aki megerősíti, meggyógyítja őket. A Bibliának a teremtésről szóló beszámolója szerint, amikor Isten befejezte a teremtés munkáját, akkor végignézett alkotásain és a következőt állapította meg: "És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó." Nem is várhatunk mást egy tökéletes, mindenható Istentől, mint hogy egy tökéletes világot teremtsen. Ha viszont a Bibliával ellentétben a fejlődéselméletben hiszünk, abban hogy Isten csak tökéletlen világot teremtett, aminek évmilliók során kellett kifejlődnie a mai formára, akkor egy téves képet alkotunk Istenről, a mi Teremtőnkről. Tévesen ismerjük meg azt, akinek a megismerése kimondhatatlanul fontos, hiszen amint János apostol írja az evangéliumban: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust."
Sokan a teremtés elméletét nem tartják elég "tudományosnak”. De vajon elég tudományos-e az evolúció elmélete? Elég tudományos-e az a feltételezés, hogy az élettelenből élő alakult ki, az egyszerű felépítésű élőlényekből bonyolult felépítésű állatok alakultak ki? Elég tudományos-e ez a nézet akkor, amikor éppen a modern tudomány mondja ki azt az alapszabályt, hogy az anyagok mindig a kisebb energiájú, rendezetlenebb, egyszerűbb forma irányába alakulnak, nem pedig fordítva.
A fejlődéselméletet vallók szerint általában a változásokat a génekben végbement változások okozták. Ma is nagyon sok változást idéznek elő a génszerkezetek megváltozásai. Azonban ezek a változások mindig negatív irányúak, inkább rombolnak, mint építenek. Még sohasem találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta volna magáról, hogy a csernobili atomrobbanás sugárzásai következtében úgy változott a génszerkezete, hogy utódai sokkal erősebbek, ügyesebbek, okosabbak lettek volna. Sőt ennek az ellenkezője igaz, a sugárzás hatására végbemenő génváltozások következtében az utódok inkább fogyatékosságokkal, mint pozitívumokkal születnek.
Az evolúciós elméletet vallók szerint a bűn, a rossz, a gonoszság a mozgatórugója a fejlődésnek. Istennek ezt is el kellett terjesztenie a Földön, mert különben nem volna fejlődés. Különben nem pusztulnának ki a gyengék, a betegek, az erőtlenek. A Biblia szerint viszont a bűn, és a bűn elterjedése nem Istentől származik, hanem Isten és az ember ellenségétől, az ördögtől. A bűn egy olyan valami, ami nem előre viszi a fejlődést, sőt sokkal inkább gátolja és bénítja azt. Isten szándéka nem az, hogy elterjessze a bűnt, hanem hogy véget vessen neki a Földön. Az evolúció szerint a bűn következménye az élet, a Biblia szerint pedig a halál. A Biblia szerint Jézus azért jött erre a földre, és azért halt meg a kereszten "hogy az ördög munkáit lerontsa", és a halált megsemmisítse. A evolúció szerint Istennek éppen az ellenkező a célja, mert a bűn és a halál a fejlődés nélkülözhetetlen mozgatója.
A fejlődéselmélet szerint Istennek évmilliókra volt szüksége ahhoz, hogy az emberiség eljusson arra a szintre, ahol most van. És milyen szinten van most? A kilencvenedik zsoltár írója szemléletesen fogalmazza meg: "A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk". Betegek vagyunk, fáradtak vagyunk, küzdünk és abban a tudatban kell élnünk, hogy előbb vagy utóbb meghalunk. Ha ilyen hosszú időszak alatt is csak idáig fejlődtünk, mennyi időt vesz majd igénybe a feltámadás, amelyről azt mondja a Biblia, hogy romolhatatlan és halhatatlan testet kapunk. Egyáltalán lehet-e még egy szikrányi reménye is az embernek, bízhat-e a feltámadásban, ha az evolúciót vallja?
Láthatjuk tehát, hogy ha valaki a teremtésbe vetett hitét felcseréli a fejlődéselméletbe vetett hitre, akkor számára az egész Biblia értelmét veszíti. Nem lesz értelme a Teremtő és Gondviselő Istenbe vetett hitének, nem lesz értelme a megváltásba vetett hitének, de nem lesz értelme a feltámadásba vetett hitének sem. Pál apostol pedig azt mondja: "Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk."
A teremtésbe vetett hitünk felcserélése a fejlődéselméletbe vetett hitre komoly erkölcsi problémákat is a felszínre hoz. Szeretném idézni Werner Gitt: A teremtés bibliai tanúságtétele című könyvének egy kis részletét: "Ha gyermekeinknek az iskolában olyan hamis világképet tanítunk, miszerint mi csupán a szelekció nyomására váltunk ki az állatvilágból, akkor semmilyen Istennek sem tartozunk felelősséggel. Ha erre tanítjuk az ifjúságot, akkor ne csodálkozzunk nevelésünk gyümölcsén. Az ember Istentől való eltávolodásával kezdődnek a bajok: bűnözés, a házasság válsága, válás, kábítószer, szeretethiány, pszichikai zavarok, lázadás a szülők, a felettesek és az állam ellen."
Az evolúciós elmélet azért született meg, mert valami tudományos magyarázatot szerettek volna az emberek, az embernek és környezetének a keletkezésére vonatkozóan. A fejlődéselmélet azonban egyáltalán nem nevezhető tudományosnak. Nincsenek bizonyítékok és a tudomány mai álláspontjának sok tekintetben ellentmond. Sokkal jobban tesszük, ha eredetünket illetően ahhoz fordulunk, aki eltervezte, hogy megalkot bennünket és ezt el végezte úgy, ahogy a Biblia erről beszámol.